F. december 5. óta szabadságon van, bennem pedig tombol azóta az aranyélet-fíling. Mert: hozza-viszi a gyerekeket ovibaiskolábanéptáncramamához, bevásárol , megszerelte az összes elképzelhetõ és elképzelhetetlen dolgot itthon: a gyerekek villanyvasútját és biciklijeit, Ármin elszakadt benticipõjét, a mosógépet, a porszívót (azt többször is ), a szobamérleget, a karácsonyi fénycsövet, leszedte és visszatette a függönyöket, ma pedig a legapróbb alkatrészekig kipakolta és kimosta  a hûtõt.  

Teszi mindezt úgy, hogy napokkal ezelõtt becsípõdött a dereka, vagymi. A történelem ismétli önmagát, mert tavaly karácsonykor ugyanez volt. Ha valaki tud egy normális ideggyógyászt, szóljon.

Én mindezalatt vígan futkározhatok, csinálhatom a kidnkshfkghk (csúnya szó helye )  újságot, foglalkozhatok a gyerekekkel. Ma pl. megsütjük a mézeskalácsokat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.