Mikor Hanna fél éves volt, azt mondtam, nálunk Barbie soha. Azóta egy láda tele van velük.

Mikor 2 éve láttam a koporsóba pakolt baba-szörnyetegeket, meg a Monster High-os rúzst és sminkkészéletet, azt mondtam, na, ilyen morbid francságot ide be nem engedek.

Most odáig jutottunk, hogy Hanna Clawdeen Wolf-nak készült a farsangon.  Mivel nem érkezett meg a jelmeze, eská kényszerültem legyártani neki valami hasonlót, az én régi ruhámból, egy kockás térdzokniból, meg a cipõmbõl. Ez lett belõle.

Elég szörnyû, bár õ jól érezte magát (az elsõ képen ez nem látszik, mert elõtte csukta oda a mutatóujját az autóajtóhoz). (Mielõtt kimázoltam, a frissen fonott hajával, a tejfehér bõrével meg a nagy kék szemeivel pont úgy nézett ki, mint az Interjú a vámpírral címû filmben szereplõ kislány. )

Tombol(d)a.

Álmos a nevéhez hûen végigaludta az egész bulit, amikor felébredt, elkunyerálta anyósom tombolán nyert csokiját - amit úgyis õk kaptak volna meg -, és felfalta.  

Eredetileg - a Shakirás õrület levonulta után, januárban - egyébként Hanna Dorothy szeretett volna lenni lenni az Ózból. Tudom, jobb lett volna. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.