Hanna javulást mutat. Fél délelõtt Judit és a zenemanók c. iszonyat  fantasztikus gyerekzene szólt a jutubon, arra táncolt, aztán, míg elrongyoltam a boltba, Álmossal kiszedték a játékgyümölcsöket (valamint az én nagyanyai örökség-süteményestányérjaimat és a kávéscsészéimet ), leterítettek egy plédet a padlóra, megterítettek, az ajtóra meg kiírták, hogy PIKNIK.  Minekutána anyukámmal együtt - aki látogatóba jött hozzánk - "jóllaktunk", Hanna közölte, hogy õ akkor most lefekszik és alszik egyet.  Így is tett. A piknikezés romjait már nincs energiája eltakarítani szegénykémnek, és folyamatosan arról érdeklõdik, hogy ugye alvás közben nincs hasmenésünk, a lila (hány)tálat meg kabalaként hordja magával mindenfelé...

Szombat-vasárnap ismét tûzvirágos fõpróba, ahonnan hiányozni fõvesztés terhe mellett lehet csak. De ilyen állapotban, hiába is van sokkal jobban, mint két napja, nem fogja tudni végigcsinálni a maratoni, hatalmas fegyelmet, állóképességet és energiát igénylõ programot, az hóttziher. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.