Tegnap voltam életem elsõ - és nem utolsó - iskolai szülõi értekezletén.

Végig a bõgés környékezett, hogy jaaajj, iskolába megy az én kicsi lányom (hülye terhességi hormonok ), és próbáltam felfogni, hogy igen, én ülök ott, és nekem kell majd szeptemberben suliba kísérnem a lányomat.

Jó kis osztály lesz; a tavaly beharangozott hírekkel ellentétben mindössze huszan (és nem 30-an) ülnek a padokba (vagy eggyel még kevesebben, ez majd nyáron dõl el), és a lányok lesznek többségben.

Bemutatkoztak a tanítónénik; külön örülök a személyüknek, mert: egyikük a szomszédunk, így nem lesz Hannának idegen, és nagyon aranyos; az igazgatónõ a múltkor mesélte, hogy azok a gyerekek, akik az õ osztályukba járnak, nagyon jól teljesítenek, igazi, türelmes, tyúkanyó típusú pedagógusok õk. (Ez azért jó, mert az én lányomnak nem kell a szigor - csak itthon -, ellenben a babusgatásra nagy szüksége van. Ugyanakkor tudom, hogy kellõen határozottak tudnak lenni azzal, akivel szükséges.) A másik tanítónénit nem ismerem még, õ a fiatalabb, õ lesz az osztályfõnök is, és kettejük természete nagyon hasonló. (Ez el is hangzott.)

Valami új módszer szerint, új tankönyvekbõl tanulnak majd, ez pl késleltetett írástanulást jelent, ami szintén nem lesz hátrány Hannának, ahogy az sem, hogy mindenkivel személyre szabottan igyekeznek foglalkozni, ha lemarad, segítik, nincs akkora teljesítménykényszer.

Az osztálytermük ablakai pedig az ovira néznek... Szünetekben a kerítésnél szoktak is beszélgetni az ovisokkal.

Kaptunk egy kétoldalas listát a beszerzendõ dolgokról, hát huhh. Külön "öröm" számomra, hogy minden egyes eszközre, még a piros-kék korongokra és a logikai készlet darabkáira is rá kell írni a gyerek nevét... Ami tök logikus, de, hogy 3 napom rámegy, az is biztos.

Egyik szemem sír, a másik meg nevet is közben, mert a kedvenc óvónénijük szeptembertõl az iskolában tanít majd (így Hanna gyakrabban láthatja õt az idegen környezetben, ami megnyugtathatja), viszont Árminkám pesztra nélkül marad... Na, de majd férfi lesz, és megoldja.

Kérdeztem ugyanezt az óvónénit, hogy mi a véleménye, mi lesz az én csendes lányommal az iskolában, de próbált megnyugtatni, mondván, hogy "Hanna nagyon okos, meg kell hozzá találni a kulcsot." Szerinte nem lesz baj, az oviban is minden rendben vele. Említettem neki, hogy azért félek, mert hittanon (még mindig ) nem lehet kihúzni belõle 2 szót, ha felszólítják, akkor sem, ha a többiek énekelnek, õ nem (vagy csak ritkán), és jajmilesz. De nagyon úgy tûnik, hogy ez a dolog személyfüggõ... (Én, amikor kérdeztem, hogy miért nem felelt, mikor felszólították, dacosan közölte, hogy "Mert nem akartam!" - úgyhogy errõl ennyit. Bár azt is mondtam nekik, hogy nem kell hittanra járniuk, ha nem akarnak, de akarnak. Most legyek okos... )

Úgyhogy most várjuk a sulit. A beiratkozás 18-19.-én lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.