Tegnap pajtásokat hívtunk. Irtó jól érezték magukat a gyerekek, ezt bizonyítandó:

Gyerekszoba híján a birtokba vehették csaknem az egész lakást; babaházat csináltak tehát a konyhából. Árminom mellett Ritabarátnõm Zsófija.

Hanna volt az anyuka, nagymama, mikor ki.

Zsani nem csak úgy néz ki, hanem úgy is viselkedik, mint egy angyal: hívták a nagyok, néha ment velük, de inkább eljátszott a babaházzal egyedül, egész délután a maga kis hároméves világában. Nagyon aranyos volt. SzomszédZsófit is hívtuk, de sajnos nem ért ide. Ezekben a pillanatokban pótolják a közös játszást: apjuk most vitte át a mi két gyerekünket hozzájuk. Árminom azért megjegyezte indulás elõtt:

- Hannaaa, ha Gyuszika piszkál engem, majd szólj rá, jó? - namost Gyuszika 20 hónapos és kábé feleakkora, mint Ármin...

Egyik este postásat játszottak (azért van Árminnál a táska), de belefáradtak, és elaludtak, mielõtt megcsináltam volna a helyüket éjszakára.

Ez pedig egy kis privát tavasz a nagy hóesésben. A Valentin-napi virágokból készítette apjuk. A jácintnak valami fantasztikus illata volt... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.