Kistesó miatt/érdekében (illetve, a mi érdekünkben ) ma Pécsre kellett mennünk, a klinikára. Ide:

Gyerekeket is vittük, kirándulásképpen, mert tudtuk, hogy nem tart sokáig a papírok elrendezése és a vérvétel tõlem. Ármin így is eléggé meg volt illetõdve kezdetben, de aztán apja alig tudta lecsillapítani: az összes várakozó kismama azt röhögte, ahogy õ röhögött - tulajdonképpen a semmin. Beígértünk nekik kaját, úgyhogy, amikor a klinikáról cihelõdtünk (délelõtt fél 11-kor), türelmetlenül kérdezgette, hogy:

- Most megyünk vacsorázni?

Mentünk, ide:

Lelkendeztek a még meglevõ karácsonyi dekorációnak, Hannát az foglalkoztatta igen intenzíven, hogy hogyan függesztgették fel a mennyezetre a gömböket és csillagokat; ettek akkora sonkás-gombás-kukoricás pizzaszeleteket, mint a fejük, kaptak fagyit is, amit két velük-korabeli kislány igen rosszallóan konstatált (nekik azt mondták a szüleik, hogy ilyen hidegben nem ehetnek fagyit... Hát istenem... )

Ki kellett próbálni vagy százszor a mozgólépcsõt, ha rajtuk múlott volna, még mindig ott lifteznénk.

Hazafelé megnéztük a tolnai tescot, mert tegnap derült ki, hogy Hanna a szeptemberben kapott ovis benticipõjét is kinõtte... Venni kellett sürgõsen egy másikat (32-est... Nagy lábon él a kisasszony. ). Az Annapetigergõ pedig le volt árazva, úgyhogy ártatlan bociszemekkel kikönyörögtem (én, és nem a gyerekek ) apjuktól kettõt, a világoskéket és a rózsaszínt... A kasszánál derült ki, hogy a rózsaszín mégsincs leárazva (ciki ), de akkor már nem adtuk vissza, megvettük. Azóta azokat "olvassák".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.