2009.09.02. 13:15
Dizimizi
Hahh.
Háromnapos megfeszített munkám eredménye látható most itt, tessék tapsolni és örömujjongani. Most végre tetszik a blogfizimiskám. (Remélem "másoknak" (értem ezalatt Tündit és Ildit
) is bejön, és nem fognak hülyére szekálni, mint tették azt a rózsaszínmasnis édibédi gej megboldogult elõzõ sablonom miatt.
) Úgyhogy, ha jösztök olvasni, ti két nõ, fogadjátok szeretettel csak nektek, csak most - és többet soha. Mármint soha többet nem vacakolok ennyit ilyesmivel, mert ad 1.: lassan betakarnak a melóelmaradásaim (itt nyem a házimunkára gondolok
), hisz amíg anyuék elvitték a kölkeket, hogy dolgozhassak, addig én a bloggal vacakoltam...
... Ad 2.: az irtózatos allergiás kötõhártyairritációm vagymim mellé bekaptam egy jóóó kis igazi gyulladást, amitõl szinte kinyithatatlanra deformálódott a szemem és egyfolytában könnyezik, továbbá ég, mintha többezer tûvel szurkálnák. Vagyishogy mostmár jobb, azért is tudok írni ide...
Tuti azért van, mert itt meredtem a monitorra órákig. Biztos a HTML-kódok silabizálásának mellékhatása is ez.
Nah, szóval lényeg, hogy mostmár marad így a blog, nem fogok meglepetéseket okozni szerintem... Majd maximum karácsonykor újévkor és húsvétkor változtatok hátteret.
Továbbá folyamatosak lesznek a bejegyzések is, tehát jaj annak, aki erre jár.
15 komment
Címkék: mondomamagamét
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.