Ármin megtanult végre biciklizni. Gyorsan ment; illetve: ahhoz képest, hogy 1 hónapja csak tologatni volt hajlandó a bicajt... Tegnap apjával ment egy kört, ma velem, többet... Délelõtt körbesétáltam utána két utcát, aztán elmentünk Hannáért a biciklivel, az oviból anyuékhoz tekertünk (ez összvissz 2,5-3 km lehet), majd este ugyancsak kisbiciklivel jött haza. A technika még nem tökéletes, ugyanis nem tud még rendesen fékezni, úgyhogy résen kell lenni. (Apja még mikor Hannáé volt a két - illetve most még négy - kerekû, kikötötte az elsõ féket nehogy fejre essenek, úgyhogy muszáj használniuk a kontraféket.) Okosan közlekedik egyébként, körülnéz, az út szélén megy, már nem ójhajt Hannával versenyezni , és egyre ritkábban tekergeti a fejét hátrafelé (megcélozva az útpadkát).

Mondjuk atomnagyot esett ma, mert Hanna nekiment, nem is akart visszaülni a bicajra de azért csak rábeszéltem. :) Egyszer pedig fékezés híján majkdnem belerobogott az árokba, de nem hatotta nagyon meg a dolog. Engem annál inkább.

De a lényeg a lényeg: haladhat mostmár a család libasorban biciklivel. Már majdnem olyan, mint a Critical Mass.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.