Ármin szívem elég gatya állapotban van. Magas a láza, éjszaka odáig vitte, hogy félrebeszélt, vagy hallucinált inkább... Felült az ágyban, és közölte, hogy ott van az apja és filmet néz. (sötét volt és fél 3.) KÖzel negyven fokos láza volt, kilátásba helyeztem a szörnyen utált hûtõfürdõt, de szerencsére a Nurofen hatott; igaz, még a haja végérõl is csöpögött az izzadtság. 

 Már este is lázas volt, nem nagyon akar inni sem. Apja csinált neki mézes teát, amit nagyon szívesen iszik akkor is, ha egészséges. De most a következõ párbeszéd zajlott le kettejük között:

Á.: - Nem kéjem a mézes teját.

Apa:  - Na, csak két kortyot igyál, és akkor jobban leszel! - Ármin kortyolt kettõt, utána:

- Máj jobban vagyok, apa, nem kéjek teját.

Na, most ezzel mit kezdjen az ember... Éjjel amúgy ugyanez volt, kicsit ivott, aztán közölte, hogy többet nem kér, mert már jobban van.

Napközben iszonyatosan keresi a közelségem, vagy az ölembe kéredzkedik, vagy mellé kell feküdni, vagy sétálni kell vele (ami azt jelenti, hogy fogom a kezemben mind a 15 kilóját és keringek vele körben a lakásban...); néha azért játszik is kicsit, meg együtt fõztünk. Akkor épp nem volt lázas.

Hanna szegényem egész nap babaházazik, mintha itt sem lenne... Õ már egész jól van, bár tegnap este neki is kellett lázcsillapító. Már alig tudom követni, ki milyen gyógyszert kapott és mikor...

Most így alszik Ármin.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.