Komolyan mondom, sorozatot indíthatnánk az utazásainkból Kiskunmajsa I.,II.,III., ésatöbbi címmel. Imádjuk azt a helyet, vagyishát fõleg a kölkek, én még mindig Balaton fun vagyok, de szerintem az idén már nem jutunk el oda... Sebaj, jövõre is lesz nyár és Balaton, csak egészség legyen - ahogy anyukám mondaná.

Vasárnap elmentünk hát újra a Kiskunságra. Noémi nagyszülõkkel nagynénikkel és szomszédkisfiúval érkezett, így meglehetõsmód (mondhatanám: teljesen) elhanyagolta Hannát, dehát ez egy ötévesnek még nem felróható dolog. Hannalányomat én mondjuk eléggé sajnáltam emiatt, de õ uszkve háromszor kérdezte meg, hogy hol van Noémi, és miért nem játszik vele (pedig még a kedvenc jégkásájáról is lemondott, vágtatott be kis barátnõje után a medencébe, mikor meglátta ott, de hasztalan, mert barátnõ rá se bagózott és kifelé vette az irányzékot). Aztán végül Hanna oly nagyon nem gyászolta a közös játékot; apjával õrültködtek, határozott tiltásom ellenére sarat dobáltak egymásra (mondtam már, hogy effektíve három gyerekem van? ), labdáztak, meg ilyesmi.

Ármin is elemében volt, nagyon szereti a kis tavat (mely szerintem koszos (vagy inkább algás?) és büdös mint állat) , sekély a partja, lehet homokvárat építeni, sokáig eljátszott ott. Kezdetben vizezett, lapátolt, aztán azzal szórakozott, hogy megtöltötte a sáros vízzel a kisvödrét és dobálta. Miután eltalált engem, majd egy hölgyet, aztán egy kisfiút, leállítottam errõl. Akkor azzal szórakozott, hogy felment a parton egészen messzire, és onnan szaladt, gázolt bele a vízbe, hozzám. A kis gyerekmedencében is elmászkált, jól érezte magát. Rosszalkodott is eleget, porolt egyfolytában, mikor kajáért mentünk, az amerikai fánkosnál apjuk 20 percet állt sorba, azalatt több kisebb-nagyobb infarktust kaptam, mert szaladgált, út közepén ugrált, lépcsõt mászott, a bódék mögött akart bújócskázni... Hanna persze jó partner volt mindebben számára. Délután, bár nem akartam, de aludt egyet, jó nagyot, majdnem 3 órát... Én olvastam, Orsibarátnõmmel beszélgettünk, apjukkal, kölkökkel ettünk jókat, aztán fél 7-kor, a strand zárása elõtt fél órával elindultunk haza. Hanna szinte végig aludt, Ármin nem (azkellettvolnamég), mégis meglepõen jól viselte az utat.

Jövõ héten, F. utolsó szabad hétvégéjén valószínûleg megint megcélozzuk a szent helyet. 25 éves lesz a fürdõ, lesz ingyé Apostol koncert. "Nem tudok ééélni nééélküled..."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.