Megjöttünk.

Jó volt.

Érdekességképpen írom csak le, hogy negyed 10-kor már, tankolás után, Dunakömlõdön jártunk; ez azért érdekes, mert eddigi tapasztalataim alapján a beirányzott fél tizes indulás helyett kb 11-kor kellett volna útra kelnünk...  De ügyesek voltunk/tam a készülõdéssel, pirospont nekem.  

Odaérve be is vettük magunkat a strandra, ahol annyian voltunk, hogy zsebkendõnyi hely alig akadt; azért sikerült a hiperszuper elefántoscsúszdás gyerekmedence közelében letenni magunkat. Hanna meg is rohamozta  a medencét, pirosra csúszdázta a fenekét, míg Ármin óvatosabb volt, õ inkább csak nézelõdött, sétálgatott meg vödrözött a vízben, és drukkolt Hannának a csúszdánál. 

Szóval, azért a jellemfejlõdés már igen pici korban kiütközik, sikerült leszûrnöm néhány tapasztalatot...  Volt egy kb másféléves kiskölök, "Adriánka", akinek a legfõbb szórakozása az volt, hogy ádáz képpel fröcskölte a vizet mindenkinek az arcába, illetve, anyucija határozott tiltása ellenére a lábáztatóban pancsolt.   Egy nagyobb fiúcska egészen közel ment Hannához, egy darabig nézte, majd a pofazacskójábajn összegyûjtött, nem kis mennyiségû vizet teljes erejébõl Hanna szeme közé köpte... Aztán, volt egy testvérpár, akiknek erõszakossága vetekedett a piaci légyével: úgy tolakodtak a csúszdán, hogy kb a lépcsõsor közepén felmásztak, a rendesen sorbanállók elõtt. Hannát is félrelökték, hogy mostakkorõkcsúsznak... Oda is kiabáltam a lányzónak Ármin mellõl, hogy ne hagyd magad, Hannaaa... Komolyan, mint egy birkózómeccsen.  Egy négy év körüli kiskölyök szó nélkül vitte el Ármin vödrét, amivel játszott épp. Nem volt gáz, engedtem, játszottunk mással, csak akkor kértem vissza, mikor Ármin már szerette volna a közelében tudni a vödrét. Anyukája vett egyet a kiskölyöknek is utána, szent volt a béke. Ezek végülis "kis színes" történetek voltak, nem bosszúságok. 

Ettünk jókat; Ármin pölö elsõ nap apja hagymás-tejfölös-sajtos lángosát, mindazegéésszeeet ; jégkásáztak, fagyiztak (Ármin mindig elkunyerálta apjáét, hogy mééér?)... Este a Lópofa névre hallgató vendéglõben vacsiztunk rántott sajtot és Gundel-palacsintát, olcsó volt és nem rázott  finom. Míg a kajára vártunk, apjukkal elmentek a kölkek lovakat nézni a szomszédos tanyára. Vacsi után, már sötétben játszótereztünk kicsit a kempingben, kitapogatva a homokozót és a hintát... Hanna beborult, miközben apja esti mesét olvasott neki; Ármin nehezebb eset volt. 33 fokot mértünk a szobában, alig aludt, nála csak én kevesebbet...  Elég borzasztó volt. 

Másnap megismétlõdött a fürdõs program, azzal kiegészítve, hogy felfedeztük a kis tavat, aminek Ármin a partját preferálta, ott homokfürdõzött, mint egy kismadár.  Délután 3 órát aludt a babakocsijában, aminek következtében hazafelé Soltig dumált, majd hazáig hisztizett, és unalomûzésképpen elkezdte megbontani a gyerekülés hungarocell bélését.   

Jah, és megállapítottuk apjával, hogy rohamos beszédfejlõdést mutat; olyanokat is mond, hogy Pest, meg berreg, meg háztetõ, ezeket a szavakat mi meg sem említettük mostanában. valószínû, elraktározta annakidején a kis agyában, hogy alkalmazza õket késõbb... És ez a késõbb most van. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.