Zamárdiban voltunk szombaton, ahol Hanna sirályokat nézegetett. Elsorolta az összes sirályfajtát, amirõl olvasott, elmondta, melyik, miben különbözik a másiktól, és, amit õ lát a Balatonban, az épp milyen sirály. Nemhiába olvas annyit... (Csak nyáron 3 könyvet kiolvasott aranybogárvirágszálam... )

De.

Gyakoroljuk ugye a matekot. Leirattam vele - tegnap épp - a hetes-nyolcas szorzásokat, bennfoglalásokat. Cirka 8 perc alatt végzett az egésszel, szuperjól meg is csinálta, de amikor közvetlenül utána megkérdeztem, hogy na mennyi 7x8, negyedóra gondolkodás után kibökte, hogy 65... Hát, nem egy fejszámolómûvész.

Árminom folyamatosan jön a szövegeivel, nem gyõzünk nevetni rajta, de csak szolidan, mert megsértõdik. Rohan anyukámhoz minden délután, mert "lesz a mamafilmje" (valami dél-amerikai mûremek :D), aztán itthon elmeséli, mi történt éppen Hozémiguellel. Tegnap pedig felvilágosított, hogy az agyunkat a koponyánk védi. Nofene.

Álmoska pedig beszél végre, és valami ííírtóóócukkorfalat a szövegeivel. Elsorolja a testvéreit: "Andisz, Ganga (Hanna ), Ámin, Ámosz". Imádom.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.