Jelentem, Álmos elkezdett beszélni.

Többnyire ismételgeti a szavakat utánunk, mint egy kis papagáj (iiirtóóóéééédes ), de a halandzsaszövegében már egyre több felismerhetõ szó szerepel. "Olvastunk" tegnap sokat, és már nem csak rámutat a figurákra a mesekönyvben, ha kérdezem, hol vannak, hanem meg is nevezi õket. Legújabb, használt és nem csak ismételgetett "szavai" a teljesség igénye nélkül : majmo (majom), pisz (csipsz Múltkor vettem nekik, azóta keresi a spájzban (nem találja ), zissz (víz), Ámin (Ármin), gólya, hajó, tette (tente), hápháp, kukkojikú, Etti (Eszti), guji (lejtõ, bicikli), ója (óra), néni, én, kaka (kanál ), helló... Meg a szokásos "nejó" (ez tökélyre fejlesztve , a "nem"mel együtt), anya, apa, papa, mama, vau, hitta, ti (ki), brümmbrümm, hapci (virág).

Jópofa kis kölyök, vannak aranyos szokásai - és kevésbé aranyosak is persze -, a nagypapáival kezet fog, amikor találkoznak, az autóknak integet, nagyon szeret vásárolni, ebédért menni, imád Árminnal játszani, hintázni, kutyázni...És enni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.