Örülök, hogy javul a helyzet! :) Igazán nem akarom elkiabálni, de idén még Enikõvel se volt komolyabb zûr, pedig tavaly nem volt 2 olyan egymást követõ hét hogy valami ne történt volna...

Az jó hír! Egyébként meg szoktam várni Hannát, míg reggelente bemennek, így tanúja vagyok a sorakozóknak, hát a fiúk valami iszonyatosan törvénytelenek abban az osztályban... :O Az egyik pl egyik reggel azzal szórakozott, hogy a port rugdosta a többiekre. %confused% Állítólag a "mi fiaink" se angyalok, párszor meg lett elõttük lengetve a feketepontos-doboz, de amit a másodikban láttam, hát katasztrofális. Nem csodálom, hogy Enikõ nehezen viselte.

Igen, már megint ugyanaz a kisfiú. Csak a panaszt hallom rá a tanároktól is, a gyerekektõl is, a szülõktõl is. Nem értem miért nem tanácsolják el valami speciális nevelési igényûeknek fenntartott iskolába. Már csak a többiek érdekében is.

nahát, nevet se kell már írnom... %mrgreen% (Igaz, eddig se kellett. :DDD) tegnap kétszer kellet rájuk szólni a sorakozó alatt, és most sem a lányokkal volt gáz. szerintem azért nem küldik el, bár nem ismerem tényleg, mert nem hiperaktív, és egyéb, hanem õ az a tipikus rosszgyerek. vagy nem tudom. sajnos -vagy nem -, nem olyan "egyszerû" speckó suliba vinni a gyerekeket, még így sem, hogy tulképpen közbotrányt okoznak. %rolleyes%

Muszáj neki tökéletesnek lennie, "ahogy a szülõk akarják"? Megnyugtató?

ezt nem igazán értem, pcx, de nem baj. :)

Látod emmamam, ez köztünk a gond. Nem értjük egymást. De lehet h mégis sokban egyetértenénk. A stílusom nem olyan, ez oké. Akkor nekifutok még egyszer. A posthoz írtam: Hanna már nem sír. Dilidoki kéne? Mert sírt? Most már megoldottnak tûnik a sírás oka? Mert kezd mindenben "megfelelõ" lenni. Te írtad, nem én. :) "remélem, ma sem fog"... erre reagáltam.

pcx, valóban nem értjük egymást, ezért szerintem ne is nagyon kommunikáljunk. ;-) Sikerült megint kiforgatnod a szavaimat. Dilidokin (konkrétan: gyerekpszichológuson) azért gondolkodtam, mert gyerekkoromban bizony nekem is volt rá szükségem, és nekem is segített. (Nem azért, mert a szüleim elrontottak valamit, hanem eleve ilyen érzékeny lelkületû vagyok, és ezek szerint a gyerekeim is azok. Szerencsére anyumék nem dugták homokba a fejüket és képesek voltak segítséget kérni, amikor túllépték a határaikat.) Szakembert én sem azért kerestem volna, hogy tökéletesre csiszoljuk a lányomat általa, hisz ez egyébként is lehetetlen és nem is célom, hanem azért, hogy segítse neki elfogadni az új helyzetet. Baromi nagy szenvedés lehet ugyanis egész álló nap bõgni, és közben az órán is odafigyelni és teljesíteni, nem aludni éjjel és az anyánk "sh.ggébe" bújni kétségbeesésünkben. Szerencsére azonban ez pár nap alatt rendezõdött, Hanna szokja az új rendet, és amit tudok, megteszek, hogy ehhez hozzásegítsem. Mondom még egyszer: a lányom miatt kerestem volna megoldást, ha ez a gond hosszú távon fennmaradt volna, és nem magam miatt. Bár nem gondolom, hogy itt bárkinek is magyarázattal tartoznék. %rolleyes%

... nem túllépték: elérték a határaikat. %mrgreen%

megszokja,és megszereti:) Zsófi a kötelezõ úszás órákat utálta nagyon :(

Éljen! :) Ugye hogy mindig minden jóra fordul... (egy idõ után) ;)

rendben szerintem én értettelek ... találkoztam a nyáron valakivel innen jahh, a fészbukról írásban furcsán kommunikáltunk személyesen tök jól megértettük egymást no azt nem kívánom, h találkozzunk, de meglepõdnél, ... javaslatod elfogadom, sõt fészbukról is delete, oké? hello pcx

kata, ne is mondd, meghalna, ha úszni kéne járnia, nagyon fél a víztõl... Fõni: úgy tûnik. pcx: oké, tégy belátásod szerint. :)

jaj, meg még: ha értettél, miért írtál olyan zõdségeket a kommentedben? :) na, de mindegy is. ;-)

Az jóó.. látod azért szép lassan összejönnek a dolgok Emma, csak kitartás.. Hannának sem egyszerû most, mégiscsak közegváltás volt neki.. alakul, majd meglátod! :)

Persze, hogy nem egyszerû, neki a legnehezebb, hát épp ez az én problémám is. Na, de túl kell rajta esnie, sok kihívás éri még az életben. :)

örülök, hogy alakul a kisiskolás...:)

Hallellujah! Gyors volt egyébként. :)