2011.09.14. 13:58
El vagyok keseredve
Mikor mentünk az ebédért, megkérdeztem Hanna tanítónénijét, mi újság. Hanna egész nap bõg. Mondhatnak neki bármit, csak bõg (mert hiányzik neki az anyukája, ezt emlegeti egyfolytában 
).
Kész vagyok teljesen...
Amúgy tök ambivalensek az érzéseim, egyrészt rettenetesen haragszom rá, ami miatt szégyenbe hozza magát és nem utolsósorban bennünket (haragszom magamra is, mert nem tudom, mit rontottunk el...); másrészt meg iszonyatosan sajnálom és a szívem szakad meg érte.
Most már csak abban bízhatom, hogy Álmosból "normális" gyerek lesz, de a nem esik messze az alma a fájától elméletbõl, és az eddig tapasztaltakból következõen nem sok reményem van erre.
18 komment
Címkék: suli Hanna
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmamama.blog.hu/api/trackback/id/tr385973384
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kékáfonya 2011.09.14. 14:03:31
Én boldog lettem volna ha egyszer is sírtak volna utánam a gyerekeim. Nekem nem adatott meg. Szerintem nemhogy elrontottad, de túl jól végezted a dolgod ha ennyire ragaszkodnak hozzád. És nem is szégyen ez egy nagy változáson átment (oviból suliba került) 6-7 éves kisgyerektõl. Ne legyél dühös, inkább légy magadra büszke, és valahogy lassan terelgesd az önállóbbság felé.
emmamam 2011.09.14. 14:10:11
ne kívánd, Áfi, nagyon-nagyon szar érzés, és fogalmam sincs mit csináljak, hogy neki jobb legyen. pedig nem is vagyok az az agyonbabusgatós... ehh. bele se merek gondolni, mit gondolnak rólunk szegény tanítónénik... %rolleyes%
emmamam 2011.09.14. 14:12:22
egyébként beszélgettem a lányoddal, csudapofa, odajött, emlékezett rám reggelrõl, és mondta, hogy neki már 26-os nagy bicaja van és én is tudnék vele menni. %lol%
kékáfonya 2011.09.14. 14:13:18
Na ha ez se jó meg az se jó... :D Rólam azért "mitgondolnak" mert nem sír utánam a gyerek, rólad meg azért "mitgondolnak" mert sír... :)
Nekem egyébként szent célom Borkából agyonkényeztetett szétbabusgatott kölket nevelni, ha így se bõg egy kicsit se utánam ez se, hát megette a fene! :D
kékáfonya 2011.09.14. 14:14:24
Igen, a kerék tényleg 26-os, csak a váz kisebb egy picit. :D Büszke rá, hogy olyan bicaja van ami majdnem felnõttméret. :D
emmamam 2011.09.14. 14:24:35
de lüke vagy, dehogy gondolnak rólad rosszat. :D egy egész napos bõgés meg azé már kóros szerintem. na mindegy, majd lesz valahogy, legfeljebb pszichológusnál kötök ki velük, ott meg majd megmondják a tutit. %mrgreen%
egyébként természetfüggõ is ez, én is világéletemben bõgõs, és gyerekkoromban roppant önállótlan voltam, hát richtig ezt a hendikeppet örökölték tõlem. :(
Fõni 2011.09.14. 14:28:52
1) nem végezted rosszul a dolgod, nagyon is JÓ anya vagy
2) de(!) Álmos is fog utánad "bõgni" nem is egyszer, de ezt te is tudod
3) nálunk azt mondja a tanító néni, hogy azok a gyerekek visítanak sokat a szüleik után, akiktõl a szülõk nehéz szívvel válnak el -> merthogy a gyerek ezt érzi és azért...
Kitartást, puszi!
emmamam 2011.09.14. 14:36:56
Fõni, aranyos vagy... :)
Igen, én is ismerem, ezt az elméletet, próbálom is megkeményíteni a szívem, úgy érzem, sikerül is, de ezek szerint mégis hiba van a gépezetben.
Fõni 2011.09.14. 14:40:05
Nincs hiba.
Mindenki életében van sírós-, hisztis-, magába fojtós-, dühöngõs-, nem törõdömös-, stb. korszak.
Szerintem a sírós jobb gyerekkorban, mintha már dolgozó nõ lesz... %wink%
emmamam 2011.09.14. 14:42:03
:D
kata... 2011.09.14. 18:21:06
Hanna legalább megmondja miért sír,Zsófi csak bõgött,és nem is mondta meg,miért :(:(
majd elmúlik :)
Mata Hari 2011.09.14. 20:15:10
uh.. %confused% elmúlik, átmegy rajta meglátod..
P.Kriszti 2011.09.14. 21:41:22
Kitartást!!!Nem maradhatott volna még egy évet az oviban?Lehet jót tett volna...bár ezen már kár gondolkodni...
gréta_ 2011.09.14. 21:58:53
ne aggódj Emma,én is nagyon sírós voltam.. de én nem a suliban,én esténként sírtam állandóan,sokszor azt sem tudtam miért,de néha olyanok jutottak eszembe (7-8évesen),hogy egésze estés bõgés volt a program... nagyon nehéz volt, de kinõttem ezt a korszakot. bár még mostanában is kicsit hajlamos vagyok az ilyen rosszkedvre,pesszimistaságra,és néha szívese beszélgetnék errõl valakivel (szakemberrel vagy bármi),de igazából nem merem megemlíteni senkinek sem... :D édesanyám szerint így se vagyok százas,vagy nemtudom,nem vesznek komolyan.. de azért kinõttem nagyrészt.. :) fel a fejjel.
Nagyon kajla 2011.09.15. 17:43:44
Szia Emma :) Sose baj, ha az ember lánya (és fia) ennyire szereti a szüleit. Világ életében melletted lesz még nagy korában is, de persze nem úgy mint most :) Ahogy olvaslak mély érzésû az egész család! Ritka az ilyen ám :) És, ha egy idegentõl elfogadsz egy pici tanácsot! Adj neki olyan feladatokat, ami nagylányos és egyedül kell megoldania... Hülyeségnek hangozhat, de ha nagylányosan érzi magát, akkor hamar elmúlik ez a pityergés, de a ragaszkodás nem. Bocsi, hogy belekotyogtam ám :))) (mindig olvaslak ;) )
Thalia 2011.09.15. 18:56:29
Jajj, Emma, ez nagyon nehéz lehet, dehát majd megszokjék ezt az új helyzetet...Hannát igenis sajnálom, ha nekem holnap reggel iskolába kéne mennem, tuti én is sírnék anyukámért, hogy mentsen meg...:)
Ne aggódj, belejönnek...(Én legelsõ nap nem sírtam iskoléban, én vígasztaltam a bõgõ barátnõmet...aztán 6 évig én bõgtem kb...:) )
Áfi, te meg de lökött vagy...:D
dzsu 2011.09.15. 23:12:56
Szerintem sokkal inkább jót jelent a sírás, és nem ettõl függ, hogy normális-e. Majd megszokja és remélhetõleg megszereti a sulit...
Fel a fejjel!
emmamam 2011.09.16. 10:53:19
Gréta, én is bõgõs vagyok, szóval az alma meg a fája ugye... nade ennyire én se voltam az. :O Örülök, hogy kinõtted. :)
Kajla, köszi, és rajta vagyok az ügyön (már egy ideje) :D
Thália... :)
Dzsu, igen, azt mondják, majd az idõ... Csak gyõzzem kivárni. %confused%
Kriszti, nem hiszem, akkor 1 évvel késõbb csinálta volna a cirkuszt... (És nem fogta volna ki ezt a két tünemény tanítónénit...) Egyébiránt érett volt már a sulira, én is észrevettem - már amennyire észrevehettem -, lelkileg meg sose nõ fel szerintem. :) :( A fiúknál azért jobban megfontolom majd a dolgot...