Annyiszor mondják nekem rokonok és jó ismerõsök (akik tisztában vannak a sorsunkkal), a "hogynézelki" és a szülések kapcsán, hogy pedig/na igen (helyzettõl függõen ) hármat szültél... Nem, kérem. Én NÉGYET szültem. Négy gyerekünk van, de sajnos csak hármat nevelünk.

Nem hányom senki szemére, hogy nem tartja számon a gyerekeim sorát (nem is kell, elég, ha én tudom, mi tudjuk... ), mégis, mintha tõrt forgatnának ilyenkor a szívemben. Már belefáradtam, hogy javítgassak. Drága barátnõm megtette a múltkor helyettem, amolyan legyintõs "japersze" szórasemérdemes? volt rá a reakció.

A helyzetünk továbbra is elég keserû egyébként, amikor azt kérdezik, hány gyerekünk van. Ha azt mondjuk négy, de csak 3 él, akkor a másik fél nem tud velünk rendszerint mit kezdeni. Így hát többnyire nem sokkoljuk az érdeklõdõket.

Ellentmondásos szituáció ez... Az ismerõsöktõl nem esik jól, ha elfelejtik, az idegeneknek viszont félünk elárulni, hogy a mi gyerekeink bizony NÉGYEN vannak...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.