Hanna lázas lett, megint, nagyon, köhögött, fuldoklott, apja az ölében vitte ki az udvarra, ott sétált vele, amíg jobban nem lett. Aztán ez még egyszer megismétlõdött, sírva könyörgött szegény lánykám, hogy apa vigye ki az udvarra, persze, nem kellett könyörögni, vitte ki magától is. Kúpot is adtam neki már második alkalommal, abból is látszott milyen rosszul van, hogy szó nélkül tûrte.  Jobban lett szerencsére. (Kissé meglepõdötten konstatáltam egyébként, hogy a dobozban mindösszesen 2 db kúp van, az ára pedig verte a 3000 Ft-ot... Végülis mindegy ez, csak használjon.

Így tehát sem apja nem aludt, ami elég baj, mert ma megint nyomja a 12 órát, és szombaton is, és vasárnap is a nyolcat,; sem én (az idegességtõl), de még Ármin se nagyon. 

Remélem, ma éjjel már jobb lesz...

(Nincs rosszabb annál, ha az ember gyereke beteg...)

***

Tegnap este, míg Ármin átkísérte apját a szomszédba (és a traktorján Zsófit fuvarozta ) Hanna barbis játékkal játszott:

Sápadtkasoványka. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.