Ez most olyan lesz, mint egy szappanopera... folytatásos...

Tegnap "jól" indult az anyák napi ünnepség, ugyanis majdnem elkéstünk, mert elhagytam a kontaktlencsémet... Miközben félvakon keresgéltem, Ármin széttérdencsúszkálta az ünneplõ fekete nadrágját, amit - mikor ráadtam, akkor derült ki - a pocakján nem tudtam begombolni... Hannára a harmadik fehér harisnyája lett jó, mert a többit kinõtte, és egyébként is, áááá.

De azért odaértünk rendben. És láss csodát, Ármin kiment a többiekkel szerepelni... Igaz, hogy sztrájkolt, mert csak állt és morcos képet vágott, amirõl azt lehetett leolvasni, hogy "Nesze nektek, kiálltam ide, de azése csinálok semmit" Nem baj, nekem már az boldogság volt, hogy kiment, meg is dicsértem érte. Én persze végigbõgtem az egész mûsort, nagyon kellemetlen volt (fõleg, hogy 3 iskolás kislány - gondolom, eljöttek megnézni az unokahugit - végig a képembe bámult, nem volt feltûnõ egyáltalán ), azt sem tudtam, hova bújjak. De nagyon megható volt, irtó ügyesek voltak a gyerekek, kivétel nélkül mind. :)

Két videó - egyelõre :

Milán és Hanna. :)

A háttérben látszik egyébként a fiam is, piros kockás ingben, feltûnõen nem csinál semmit.

(Képeket majd késõbb...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.