Ármin születésnapja után a húsvét következett, a búcsúval egyidejûleg, hogy ne legyen egyszerû az élet... Vasárnap bereggeliztük az elõzõ este apjukkal közösen meg -és szét- fõzött, de nagyon finom sonkát, a gyerekek összeszedték az itthoni nyuszifészketet, aztán mentünk Andriskához (a nagymamák megcsinálták gyönyörûen a sírját, anyósom még barkaágakat és aranyesõt is díszített fel neki, kapott nagyon sok tavaszi virágot, mi vittünk egy katicabogarat (ma még megvolt ), gyújtottunk tojásgyertyát, és a gyerekek nem hagyták, hogy szomorkodjunk és ismét belegondoljunk, hogy itt lehetne õ is köztünk, mert rohanni akartak anyukámékhoz. Az én szüleimtõl anyósomékhoz mentünk ebédre, majd a várva-várt búcsúba... Este pedig vendégeink jöttek.

Mindez képekben:

Szombaton elmélyülten pingálták a tojásokat.

Vasárnap reggel, harmatos fûben (és esõ elõtt )

"Gyere, Árminka."

Ez egy elég nagy babakocsi végre (és "ilyen van a Zsófinak is! " ), a majdani, Álmossal közös sétákhoz.

Lujzika, még az összes fogával. Estére a jobb felsõ metszõfoga kiesett, miközben épp tojáscukrot evett a kisasszony. Sikeresen le is nyelte.

"Jajdejó, ebben majd tologathatom a kistesót!"

Anyuéknál.

Feri papával.

Ebéd közben.

Ez már a búcsú. Míg Hanna az ugrálós-csúszdázós játékokat és a kisláncost preferálta, addig Ármin inkább autós-körhintázott:

Emlékeztek még a csókos szájú Merse babára? Õ jött hozzánk vendégségbe vasárnap este a szüleivel és a nõvérével. Hihetetlenül mosolygós, beszélgetõs, kedves kisbaba, és 3 és fél hónaposan is nagyon szép:

Hétfõn aztán locsolók jöttek, általános iskolai barátnõm kisfiai személyében, akik elõl Hanna elszaladt... Délután a dédinél voltunk traktorral és babakocsival, aztán a játszótéren, de mert valakik használhatatlanná tették az egészet (végiglocsolva - szerintem - a színe alapján - (szagolni nem mertem) "emberi végtermékkel" a csúszdát) - nagy húsvéti duhajkodásuk közepette ; a gyerekek nem tudtak szinte semmivel játszani. Így hát F. összeszedte a szemetet az idióták után, majd hazajöttünk, és kollektíve aludtunk egyet.

Ma pedig már ovi van... Én pedig próbálom kipihenni az elmúlt néhány nap fáradalmait.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.