A szüleimnek nagy és szép kertje van. Az utcán is odafigyelnek, két kivágott fenyõ tuskójára apukám szép cserepet rögzített, abban is virágok virítottak, anyukám pont tegnap nézte rajtuk az újabb hajtásokat.

Akkor látta õket utoljára, ugyanis reggelre cserepestõl, rögzítésestõl, virágostól eltûnt minden, csak a csupasz tuskók maradtak. Elkeseredetten hívott fel, hogy elpanaszolja. Virágot már nagyon sokszor loptak az elõkertjükbõl (és máséból is a környéken), nade ekkora cserepeket, amik még le is voltak csavarozva... Ilyesmire még nem volt példa.

Próbáltam vigasztalni, de persze nem lehetett, mérges volt tehetetlenségében nagyon, úgy, mint én, mikor Andris sírját rabolják meg (ezt sem lehet múlt idõben írni sajnos )

Nem tudom, milyen emberek () élnek itt, és biztos vagyok benne, hogy ez a magatartás nem csak nálunk általános, és nem csak a sírokra, virágokra érvényes. Tönkretették párszor már a falunévtábla alatti információs táblát, összerondítják a buszmegállót, szemetelnek, a kisgyerekek játszóterét módszeresen rongálják. A lelkiismeretes apukáknak (illetve az önkormányzatnak) volt köszönhetõ, hogy újra-meg újra megszerelték a kis faház lerombolt tetejét, de eltûntek a fajátékok, amelyik megmaradt, arról a pedig a fejek, és a legújabb "hír", hogy a tavaly átadott szép új játszótér csúszdafelülete azért nincs már hetek óta a helyén, mert a kamaszok eltörték.

De mit is várunk tõlük, ha a szüleik se különbek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.