Sétáltunk Ritabarátnõmmel, aki már akkor is, és még ezer évvel azelõtt is a barátnõm volt. (Futni indultunk, de 3 napig bírtuk, utána már csak a séta volt... )

Õ meg jött utánunk, a jegesmedvényi kuvaszával, és megkérdezte:

- Hova mentek, lányok?

Hát, így kezdõdött. Éppen 1991 március 21.-én, a tavasz elsõ napján. Azóta csak egyszer vesztünk össze annyira, hogy 3 napot nem láttuk egymást... Persze, veszekedtünk sokat, fõleg eleinte; õ se volt egy jó gyerek (nagyon hirtelen indulatba jött (nem, nem vert meg egyszer sem, mielõtt valaki rosszra gondol )), de már sokat változott, és azt hiszem - remélem -, én is. Évek óta szinte nem is veszekszünk... (Annál többet vitatkozunk hülyeségeken ). Már olyanok vagyunk, mint a zsák meg a foltja, vagy valami hasonló. Nem tudnám elképzelni az életemet nélküle, és nem csak a gyerekek miatt; egyébként sem. 

Sokat jártunk buliba, kirándulni, moziba... Négy év múlva összeházasodtunk, és csak rá 8 évre született meg Andris, mert én addig önmegvalósítottam... (Ma már bánom kicsit. Na jó, nagyon.) F. nagyon sokat segített nekem és mindig mellettem állt, kérnem se kellett.

Remélem, még legalább 20 évig megleszünk egymásnak. Vagy negyvenig... Vagy hatvanig...

Akkor:

A kutya (Gyémánt, béke poraira...:(), a motor (annak is... :(), meg én .

Hát, elég rossz minõségûek a képek így befotózva, de mi se voltunk matyóhímzések már akkor se...  

Na, és ezt még; hát, ez sem egy Kárpátia , de az egyik kedvenc filmünk volt a Ghost... :

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.