Pénteken sütöttem, sokat, bár a diós-mákost iszonyatosan elszúrtam, a kókuszgolyóra pedig nem jutott idõm... (Naná, mert amikor meg akartam csinálni, csütörtök este, F. kitalálta, hogy menjünk el az atomerõmûhöz égig érõ karácsonyfákat nézni, aztán be a városba betlehemet nézni - óriási séta lett aztán belõle, jobban is élveztük, mint a kókuszgolyót... ).

De legalább a kuglóf jól sikerült. Gyerekeket elküldtük anyósomékhoz, addig F. a fát díszítette, jókat röhögtünk és beszélgettünk, én meg takarítottam és ajándékokat csomagoltam. Mire estére puccba vágtam mindent, a fa és a sütik a helyén voltak, égtek a gyertyák, vártuk a nagyszülõket és a gyerekeket, az ájulás határára értem... De még ez is jó volt. Aztán látni az örömöt... Együtt a családot... Enni késõ este az ötödik tányér halászlét... Éjjel fél 12-kor mesét olvasni...

Imádom a Karácsonyt.

Ünnep elsõ napján, délelõtt jöttek sógornõmék Abigéllel, délben együtt elmentünk anyósékhoz ebédelni, délután F-fel a temetõbe, aztán itthon a gyerekekkel játszottunk; kisvasutat építettünk, autóztunk, gyöngyöt fûztünk, babaházat raktunk össze, és a tévé elõtt vacsoráztunk...

Ma pedig... ma van. Délután a dédikéhez megyünk, majd a szüleimhez, apunak névnapja van, öcsémnek születésnapja, és egyébként is, karácsony második ünnepe az övék.

Nos, és akkor a képek... Sok lesz.

Mindennek ennyire örült...

Berta baba.

Levi "Jézuskája" Hannának kirakóst hozott.

Nem volt "enyémtiéd" (akkor még... )

A hallé, az hallé.

Lujzi gyöngyöt fûz.

Egyelõre, ennyi...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.