Tegnap, miután az õrület határán a kukába dobtam egy adag mézest (hülye rozsliszt, soha többet ), nekiálltam egy másik adagnak, másik receptbõl. Nem lett szép, de finom, lemeóztuk , el is kellett dugni, hogy karácsonyra megmaradjon (nem lett sok, mert lefeleztem a receptbeli adagokat, nem lett volna szívem fél kiló lisztet kidobni, ha ez se sikerül... )

Ilyen lett (néhány mazsola lepattogott sütés közben):

A formák nagy részét a gyerekek nyomkodták ki, végig asszisztálták a mûveletet, továbbá kinyalogatták a tálból az elrontott kalács maradványait.

Este fél kilencig pedig megsütöttünk két adag sós-sajtosat. Hát, ezek se szépek, de az ízük jó.

Hanna közben azt mondta:

- Rozi mama is finomat süt, Erzsi mama is finomat süt, de a legfinomabbat anya süti. - Ez ám a kegyes hazugság... de azért jól esett. Viszont Ármin:

- De a szalonna a legjobb!

Ma várat magára a kekszgolyó, holnap pedig sütöm a bejglit és a kuglófot. Ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.