A folytatás:

Gelence székelykapuja. Balról a nap, és jobbról a hold...

SZENT ANNA TÓ, BÁLVÁNYOS

Út közben

Zsófia Csenge.

Jaj, úgy élvezem én a strandot...

Hannus.

Séta a Szent Anna Kápolnához.

Két Zsófi között.

Jégkrémevés a medve markában.

GYERGYÓSZENTMIKLÓS, GYILKOS TÓ, BÉKÁS-SZOROS

Útban a Gyilkos-tóhoz; kopjafák a Nyerges-tetõn.

Kis csónakunk lágyan ring...

.. és ring...

és egyre...

... beljebb mentünk, kerülgetve a víz különleges összetétele miatt konzervált fenyõcsonkokat. Nem mondom, félelmetes volt; úgy sikerült beparáztatnom a gyerekeimet, hogy szegény F., amint belejött az evezésbe, már kanyarodhatott is a part felé...

A kölyök imádta a játszóteret a Gyilkos tónál.

És õ is.

Huncut.

Ez már a Békás-szoros.

Zsuzsa öccsével lementek a sziklákra.

Apróka.

Leskelõdõ.

A távolban a sziklán Zsuzsa öccse, a lánya, Anna, és Zsófia Csenge. A srác (aki fogorvos és amatõr hegymászó ) megígérte F-nek, hogy legközelebb ha törik, ha szakad, felsétál vele a régi országhatárhoz... F-nek minden vágya volt ez most is, de velünk volt 5 gyerek, akiknek nem biztos, hogy oda-vissza 3 órát kellett volna gyalogolni egy közepesen nehéznek minõsített turistaútvonalon... Mi, felnõttek, mentünk volna mind természetesen. Na, de majd legközelebb...

Oltárkõ.

És egy utolsó fotó:

Ármin Zsófi könyvét olvasta az úton.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.