Hanna beteg. Már tegnap is fájt a hasa, furcsa volt, itt volt Zsófi barátnõje, és alig akart vele játszani, pedig alig várta... Reggel aztán ... khm... kidobta a taccsot szegénykém, úgyhogy teljes szõnyeggenerál következett... Ármin üvöltött, mert megijedt, Hanna sírt, mert még sosem hányt, én meg próbáltam a helyzet magaslatán maradni... Egész nap aludt aztán, itatom vele a hiodeg vizet, de bírt enni egy kis krumplit meg ropit is, ennek örültem, bár csodálkoztam rajta. :) A hasa is még fájdogál és 38,4 lett a láza délutánra. Holnap itthon maradok vele szabadságon, ha kell, beviszem orvoshoz (még mindig nem a mi doktornénink rendel, úgyhogy borítékolok elõre magamnak egy jó kis kioktatást a múltkori professzorasszony részérõl... ). Majd meglátjuk. 

Árminnal nehéz igazán, mert õ folyton csak menne, kint lenne, de Hannát nem hagyhatom magára. Most elvitte apja biciklizni, délután én mentem vele, a holnapot meg majdcsak túléljük valahogy.

Néhány akadémikus kérdés a fiatalúrtól: 

- Miért van fejünk?

- Hol van a vérünk és miért van?

- Hova pisilnek a szúnyogok? - ez a kedvencem...

- Hova mennek a szúnyogok, ha betegek?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.