Idõm... hát... konkrétan: semmi. A melóhelyemen van ugyan internet, használom is - nyilván, nem blogolásra, de nem bírom ki, hogy néha ne ugorjak fel, csendesebb idõszakokban. Dolgozom, szeretem. (Most még.) Többet nem írok róla, mert nem szabad. (Pedig lenne mit, ajjjaaajj... )

Viszont, eléggé elfáradok így estére, ettõl függetlenül a gyerekekkel szemben sokkal türelmesebb vagyok, õk pedig sokkal jobban viselkednek... Hiányzom nekik. Imádnak ettõl függetlenül a mamáknál, ahol napközbeni megõrzésen vannak. Délután ötre érek haza, ilyenkor még itthon játszunk, teszekveszek (tegnap mostam, ma vasalok, porszívózás felmosás még mindig szinte mindennapos, hiába nem vagyunk egész nap itthon ) és - majd - fõzök is, úgyhogy hamar lemegy a nap.

Hanna ma elmondta anyunak az egyik anyáknapi verset, amit én tanítottam neki, egészen a végéig hibátlanul, majd:

"Édesanyám, te meg fényes nap voltál,
napkeltétõl napnyugtáig ragyogtál aludtál" - mintha tudná, hogy ez minden vágyam mostanában...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.