Jól kezdõdött az elsõ munkanapom, ugyanis kb. derékig eláztam, míg a munnkahelyemhez közeli szupermarketbõl odáig elértem... Irtózatos felhõszakadás volt Pakson, ráadásul csattogott, villámlott, nagyon féltem... Hab volt a tortán, hogy a finisben, mielõtt átkeltem volna az úton, egy arra járó autó lazán a képembe zúdított az úton hömpölygõ vizbõl egy dézsányit. Délutánra száradt meg a göncöm, amolyan ázottkutya szagot áraszthattam... A cipõm pedig tönkrement.

Helyesek nagyon a munkatársaim, a régiek is és az újak is, de mintha kínaiul beszéltek volna néha - mondjuk, erre számítottam -, 6 év alatt teljes agymosást csináltak nálam, mindent elõlrõl kell kezdenem, hétfõn rá is fekszek a jog- és mindenféle szabályzatokra, hogy valamelyest visszarázódjak. :) 

Gyerekek még aludtak, mikor elmentem itthonról, anyósomék vigyáztak rájuk ma. Elõre elkészítettem Hanna kakaóját, Ármin teáját, már 3 napja oltottam õket, hogy megyek dolgozni, nem én leszek itthon reggel, mikor felébrednek, hanem a mama és a papa, de nagyon jól fogják magukat érezni náluk és délután jövök haza... Drága Árminom tegnap egyre csak mondogatta, hogy anya megy dolgozni Paksra busszal és Erzsi mama lesz itthon...  

Tartottam tõle, hogy reggel cirkusz lesz, de apósom mesélte, hogy reggel kijött Ármin a szobából, az üvegajtóhoz ment, látva, hogy zuhog az esõ, kijelentette: "Szûzmájia édeszanyám", és ennyi volt.

Most épp az apósom cége által szervezett Villamos (Ármin szerint: villanyos) Napon vannak Pakson anyósékkal, zivatarok jönnek-mennek, elég ideges vagyok, de egyelõre jól érzik magukat... :) Én meg alig várom, hogy hazajöjjenek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.