Délelõtt szuterént takarítottunk a gyerekekkel; kisuvickoltam a mosókonyhát és a kis tárolóhelyiséget. Megtaláltam a dobozt, amiben Andris temetõbõl behozott játékait gyûjtjük, és odaadtam a gyerekeknek, hogy játszanak a kis kütyükkel. Felhordták õket a sziklakertbe, amit Andris emlékére készített az apjuk, mikor ideköltöztünk. Hanna csendben pakolászott, aztán valami meghatározhatatlan (bizonytalan-szomorkás) hangon megkérdezte:

- Anya, ha Andris nem halt volna meg, akkor most hárman lennénk testvérek?

(Eddig a "meghalt" kifejezést sosem említettük. Lehet, most jött el az ideje, hogy a halálról is beszélgessünk Hannával...?)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.