Unom a Stohl-balesetet és az összes velejáróját. Ha más is így van vele, inkább ugorjon. :)

Nem akarok én ebben a blogban ilyesmirõl nyavalyogni, de az epe elönt mostmár, hogy a baleset óta a vízcsapból is ez folyik, attól meg égnek áll a hajam, hogy Stohl egykori TV-csatornájának - csatornáinak - konkurrense szinte valamennyi mûsorában megemlékezik az esetrõl, a Mokkától, Tényektõl, Naplótól kezdve a pizzaképû Frízbipéter vasárnapi esti "csakittcsaknekünkcsakmost" szeánszáig.

Minek ez?

Stohlt én is elítélem, maximálisan, még csak nem is próbálom magamban mentegetni és nem elmélkedek az önsorsrontó viselkedés okairól. Elítélem, mert 8 éve csaknem meghalt, de ebbõl sem tanult, elítélem, mert jellemtelen, felelõtlen, és még sorolhatnám. Remélem én is, hogy megkapja a maximális öt évet és az életben többet nem ülhet volánhoz.

De ez az undorító szenzációhajhászás (pedig újságokat, internetet szándékosan nem is figyeltem a témával kapcsolatosan) lassan eléri azt a fokot, hogy az ellenkezõ irányba indulnak el az érzelmeim és még sajnálni is fogom ezt a szerencsétlen paprikajancsit (aki normális állapotában kíváló színész, de ez most mindegy. Õze Lajos is ivott, mégsem randalírozott részegen az utakon...)...

Gondolom, ezzel a sajnálattal nem vagyok egyedül. És ez a gáz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.