Pénteken volt az anyák napi mûsor az oviban; nem mondanám, hogy Hannám remekelt a versmondásban, de azért megdicsértem nagyon... :) Drukkoltam neki, hogy egyáltalán el tudja kezdeni a verset, mert az elején úgy tûnt, nem lesz belõle semmi, s csak áll ott, mint Bálám szamara... Nem egy exhibicionista alkat, kell mellé egy erõs egyéniség, mint Ritabarátnõm talpraesett Zsófija, akivel farsangkor gyönyörûen elmondták a "Szálldos ezer hópihe..." kezdetû mûremeket.

(Késõbb kiderült, mert Hanna elmondta: Lacikát várta az elején, aki harmadikként szavalt volna velük, de meggondolta magát. )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.