A késõi blogbeli köszöntés oka az idõhiány, hisz 12.-e óta szülinapozunk... De nem maradhat el ez sem: az egyik kedvenc versemmel köszöntelek, drága pici lányom!

Beney Zsuzsa:
HOGYAN VÁRTALAK?

Azt kérdezed tõlem,
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jõ az alkonyat,
mint ha szellõ jelzi
a förgeteget;
ezer pici jelbõl
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret;
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget;
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.