Biztos ez az õrült szél okozza...

Ármin a szokásosnál is zizzentebb, akarom, nemakarom, ebbõl áll a mai szókincse; "segített" nekem ruhát pakolni, ami abból állt, hogy széthordta a szennyest a tartóból... Hanna tízóraiját véletlenül elvittem magammal, ergo bumlizhattunk vissza az oviba... A sürgõsszemüvegem nem lesz készen, csak délután, ma már nem megyünk be érte P-ra, de ezen Hanna megsértõdött, mert Eperke DVD-t ígértem neki kilencszázé a teszkóból...

Mióta itthon vagyunk és Ármin alszik, Hanna egyfolytában szövegel, szedi a szobanövényekrõl a leveleket, meg valami virágporról beszél, összefirkálta magát filctollal, úgy néz ki, mint egy indián, hogyfogomeztlemosni...

Az orkán katasztrófasújtotta területet csinált a teraszunkból, muszáj rendbetennem...

Ma táncra is kell vinni Hannát, ami után maratoni szülõi értekezlet következik, beszéljünk a semmirõl címmel...

Ááá, lehetne már este.

Ja, a csúcs ma az volt, mikor a bolt (ahol Ármin minden vackot meg akart vetetni velem és minden egyes darabért hisztizett, pedig nem szokott, Hanna pedig majdnem levert egy Törley-s üveget) elõl indultam volna el éppen az autóval, teljes gázzal bevágódott egy áruszállító kamion, és megállt az autónk orra elõtt pontosan 2 centivel. Két férfisoviniszta barom jóember szállt ki vigyorogva a monstrumból, hogy na, vajon hülyeszõkenõ ki tud-e állni innen, vagy ripityára töri a saját és a mögötte álló autóját? Hülyeszõkenõ elfojtott egy cifra káromkodást, de csak azért, mert a két gyerek ott ült mögötte, és csakazértis lazán kilavírozott szorult helyzetébõl. Ezt nektek!

Most pedig odaég a borsóm...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.