Apu tegnap, október 5-én, Aurél napján volt 64 éves.

Mit jelent nekem õ? Hm.

Viharos kapcsolatot; mérhetetlen aggódást (az egészsége miatt); a tõle örökölt járásomat, a nagy szememet, a hosszú szempilláimat, a kicsinek nem mondható orromat, a labilis idegrendszeremet, a robbanékonyságomat, a könyvek imádatát...

A kérés nélüli segítséget, az önzetlenséget, az elfogadást...

A játékot az unokáival - az én gyerekeimmel - akkor is, mikor épp nem esik olyan jól...

Anyum örökös "szekálását" (Szegény anyu...), a vitáit az öcsémmel (akiért aztán örömmel megy, ha kell, hajnalban a másik városba )...

A gyerekkori emlékeket: a határba járást, a szénaszagot, az istállók illatát, az autózásokat, a motorozást, az esti nótázásokat, a focizást...

A régen eltávozott nagyszüleimet, akiket nagyon szerettem...

A kisházat, amit nagy munkával Hannának épített...

A rózsafákat...

A nekünk ültetett epret...

A mentolos rágót...

A fél életemet.

Isten éltessen, még nagyon sokáig, apu!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.