Elmentünk szombaton Dunaújvárosba, a magyarok vásárára, kirándulásképpen. Szép volt, jó volt, de, hogy a gyerekek, fõleg Ármin mennyire élvezték, az látszik itt alant:

Úgyhogy utunkat a McDonalds felé vettük, na, azt persze díjazta ebadta kölke... Aztán, ha már ott voltunk, átvágtattunk az OBI-ba is. Ééés, lõn csoda, rögtön megakadt a szemem egy könyvespolcon... Cseresznyeszínû volt, mint a többi bútorunk a nappaliban, és nagy volt, és szép volt, de egyszerû volt és olcsó volt... Már láttam benne a könyveimet, amik többszázezer forintnyi értékben két és fél éve, mióta anyuéktól ide költöztünk, a szuterénban, kartondobozokban porosodnak.

Megvettük. Kettõt vettünk. Nem kellett emberemet cseppet sem kérlelni... Csakhát a bökkenõ az ott adódott, hogy nem tudtuk elhozni a cuccot, elõbb a gyerekeket kellett hazatranszportálni. F. utána vissza, az öcsémmel... 240 km-t tett aznap az autóba, namost én még mindig azt mondom, hogy megérte, sõt, õ is azt mondja, mert állítja, akár gyalog is visszament volna azokért a polcokért, mert tudja, mennyire vágytam utánuk.

Másnap délelõtt apóssal összeszerelték, és lõn:

Az egyik a gyerekeké lett, és elõtte kialakítottam egy játszósarkot is nekik. Ármin estérõl-estére azzal szórakozik, hogy ledobálja a könyveiket... Nem baj.

A könyvespolcnak köszönhetõen normális állapotok uralkodnak a számítógépasztalnál is, eltûnt a tetejérõl az õskáosz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.