Hát az volt, hogy ma, itthon, gyereknélküli másfélórás magányomban egy csésze kávé társaságában nézelõdtem a blogolon. Jött az üzenõfalra egy nervus87 nevû figura, hogy nézzük meg a blogját. Ezt eleve már utálom, a felhívást a keringõre, de gondoltam, nervus, talán orvostanhallgató - hihi -, 87 meg az öcsém évjárata, hát nézzük...

Nem kellett volna. Míg én mérgelõdtem azon, hogy újra itt egy semmitmondó semmilyen semmiblog, azalatt õ törölte a nevemet és a jelszavamat, és onnantól kezdve se kilépni nem tudtam, se be, és ugyanígy járt kedves blogtársam, Duzduzka is. (Meg még ki tudja, hányan.)

Na, de nem is olyan hosszú kínlódás és többek segítsége (Varnyu, neked is köszi) után Nand, a fõblogolos megoldotta a szituációt, és azonnali hatállyal törölte az idegnevû tuskó gyökeret (akinek jobb szórakozása soha a b. életben ne legyen), úgyhogy újra itt vagyok.

Tanulság?

Sose dõlj be a reklámoknak... Vagy valami ilyesmi.

(Update: Duzduzka szólt, hogy neuron volt, nem nervus a gyökérfejû. Öregszem, öregszem... De arra jól emlékeztem, hogy az idegekhez van valami köze... Azon felül, hogy az enyémeket - az idegeimet - megviselte kissé az akciója. )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.