Nah, akkor kezdjük... Illetve folytassuk.

Ott maradtam abba ugye, hogy elmentünk Kiskunmajsára. Odaértünk, együtt a rossz idõvel, majd megfagytunk, de ez a kisebbik baj, Hanna végig lázas volt, tele lett aftával a szája, hamarabb hazajöttünk, irány dokinéni, utána persze Ármin is elkapta...

Aztán:

szeptemberben ovis lett Hanna, 2 hét beszoktatás után 3 napig sírt reggel, mikor otthagytam, és egyre kevésbé -  ennyi volt a cirkusz. Ahhoz képest, amennyire féltem attól, hogy évekig üvölt majd utánam, mint ahogy én tettem anno az anyám után, hát, ez semmiség. Szereti az ovit, lett sok kis barátja, de itthon azért jobban szeret. Dicsérik az óvónõk, nincs vele baj, ügyes állítólag. Sokat beteg mondjuk, átlag havonta, és akkor végigfertõzi az egész családot. Ez a tétel a szünetek idejére nem érvényes. Még jó...

Elkezdett néptáncra is járni, nagyon szereti, bár az utóbbi idõben többször elõfordult, hogy sírt, nem akart ott maradni. Remélem, idén õszre elfelejti ezt a rossz szokását.

Októberben megszületett sógornõmék kislánya, Abigél.

Novemberben autót vettünk, szupeeer! Daewoo Nubira, jó nagy és szép. Apuci kedvence.

Karácsonykor - karácsony volt. Imádták a gyerekek és mi is.

Januárban sajnos elveszítettük férjem nagymamáját, Erzsi dédit...

Áprilisban Ármin Benjámin 2 éves lett. Én meg itthon maradtam gyesen. Egyelõre bírjuk...

Májusban elmentünk anyuék jóvoltából 1 hétre Budapestre "nyaralni" - azóta is mennénk vissza.

Most meg - most van. És éppen dögmeleg, úgyhogy hamarosan megyünk ki az udvarra medencézni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.