Nagy készülődésben lennék egyébként, ha:

ad 1: nem fájt volna egész nap a fejem annyira, hogy csillagokat látok;

ad 2: Ármin nem akciózottr volna, lásd lent.

Merthogy: szombaton útra kelünk sógornőmékkel, és Kiskunmajsáig meg sem állunk, hogy kiélvezzük a nyár utolsó napjait. (Vasárnaptól lehűlést mondanak, mi hétfőn este jönnénk haza, hehhehe) Voltunk már egy napot ott, a gyerekek, főleg Hanna, nagyon élvezték, most is alig várja, hogy menjünk végre. Jó lesz, biztosan. Viszek egy rahedli könyvet, merhogy net nem lesz, majd olvasok esténként... És nem kell takarítanom, főznöm és mosnom... (Utána annál többet itthon, de az most mindegy.)

Majd elmesélem, miután kipihentem magam - és a nyaralást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.