Hanna nagyon készül a kis barátnõje szülinapi zsúrjára. Tegnap megvettem neki az ajándékokat (persze, Hanna is olyant szeretne tõlünk a szülinapjára, mint amit õ visz A.-nak... )

Kérdem tõle ma: ugye nem fecsegte ki, mi lesz az ajándék? Erre õ a világ legtermészetesebb hangján, az arcán azzal a hannás magátólértetõdõség-kifejezéssel:

- De igen, hát kérdezte!

- És, mit mondott, tetszik neki az ajándék?

- Azt nem mndta, csak megkérdezte, hogy "és még"?

Amúgy ma voltunk sportorvosnál, a szokásos évi vizsgálaton. Örült neki, hogy lemaradt a környezetóráról, mert még mindig nem tudta bepótolni az 1 hetes múltkori hiányzását, és minden óra elején röpdolgozat van... (Egész hétvégén tanulni fogunk, bizisten... ) Minden rendben vele, bár nem tökéletes még a lábboltozata, sokat járjon mezítláb, 29 kiló és 137 centi magas, és továbbra sem kell neki szemüveg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.