Minden elismerésem azoké a gyerekeké, akik már tudnak olvasni, amikor iskolába mennek. Ezt annak tudatában mondom, hogy Hannával eléggé megszenvedtem az elején. Kibetûzte a szótagokat, de, amikor az összeolvasásra került sor, a plafont bámulta és találgatott. (Állítólag ezzel a sajátos módszerrel nem volt egyedül. )

Namost, kb 1 hét alatt annyit fejlõdött, hogy csak lesek. Az õszi szünet után annyit kínlódtunk, hogy már a szóképekrõl felismerte a szavakat, és bagózott arra, hogy a szótagolásukkal bajlódjon, ránézett arra, hogy Ot-tó, és diadalmasan mondta is, egyszóval, túljárt az eszemen.

Mostanra viszont, nem tudom, hogyan, de odáig jutott, hogy az általa már ismert betûkbõl álló szavakat szótagolás nélkül, szinte folyékonyan olvassa. (Amelyik betût még nem ismeri, arra rákérdez.) Úgyhogy nagy büszkén mesélte, hogy a Magdi néni õt, és még 3 gyereket kiemelten megdicsért azért, mert szépen olvasnak.

(Én meg azt hittem, hogy az életbe' nem tanul meg olvasni... )

Érnek még meglepetések.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.