Rájöttem, hogy nem eszik olyan forrón a kását... legalábbis, ami Ármin biciklis "felelõsségét" illeti. Ma megszöktek elõlem az oviból, siettem utánuk, Ármin nem is jutott messzire szerencsére. (Késõbb kiderült, hogy miért... ) Kaptam - illetve, anyum kapott - ugyanis egy telefont, hogy a fiam "szembe ment a forgalommal", ezért "majdnem elütötték". Úgyhogy elõvettem itthon is õkelmét (miután már az ovi elõtt jól leszidtam, amiért ott hagyott és nem tudtam rá figyelni (nyilván ez az én hibám elsõsorban és nem az övé, dehát na...) Úgyhogy még szorosabb gyeplõ alá lesz fogva (már, ha lehet). A biciklizésrõl nem fogom letilktani, mert meg kell tanulnia a helyes közlekedést, dehát mégiscsak 4 éves, nagyon oda kell rá figyelni.

Ugyanez a telefonáló azt is közölte, hogy Hanna egyedül ment az utcán. Namost Hanna 6 éves, szépen és normálisan közlekedik évek óta, egyedül ment néptáncra is és óvodába is. Igaz, ott vagyok mögötte (nem is engedném még teljesen egyedül), de néha annyira elhúz, hogy egy kis pont látszik csak belõle. Soha, semmilyen hülyeséget nem csinált eddig, és remélem, már nem is fog.

Ennek ellenére azt hiszem, kísérni fogom még évekig õt is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.