Tegnap tartottuk Hanna buliját. Mi nagyon jól éreztük magunkat, remélem, a vendégeink is... Bár kisebb szívrohammal indítottam, ugyanis a kuglófot kapásból hajíthattam a kukába: a nagy kapkodásban (délelõtt még P-on voltunk Hannának táncos cipõt venni ) rosszul állítottam be…

A kis balkezesem ma ezt rajzolta.  Apa van rajta és anya, külön felhívnám a figyelmet a két napocskára. Ez itt meg Ármin mûve. Állítása szerint ez egy robotbácsi.

Már megint fáj a torkom. Az rendben van, hogy várandósan az ember immunrendszere legyengül természetes módon. Nade ennyire??? Hát mi lesz így velünk (a babával meg velem), ha minden vackot mindenkitõl elkapok?? Steril szobába kéne vonulnom júniusig...

Hanna nem a cserfességérõl híres; õ sosem szavalt harsányan egy verset sem, nem fecseg egyfolytában a rendezvényeken, nem köszön hangosan az utcán (sõt, halkan sem köszön, csakazértsemköszön ), ha idegenek, vagy kevésbé ismerõsök kérdezik, nem válaszol. Van vele elég bajom…