2010.12.06. 09:56
Kudarc
Hanna nem a cserfességérõl híres; õ sosem szavalt harsányan egy verset sem, nem fecseg egyfolytában a rendezvényeken, nem köszön hangosan az utcán (sõt, halkan sem köszön, csakazértsemköszön ), ha idegenek, vagy kevésbé ismerõsök kérdezik, nem válaszol. Van vele elég bajom ezért, Ármin dettó, de nála még rá tudom fogni arra, hogy kicsi. (Hanna, amikor kisebb volt, sokkal nyíltabb volt.) Annak nagyon örültem, hogy 4 évesen szó nélkül felment a színpadra és táncolt - így is maradt, kisebb szünetektõl eltekintve. Nála már ez is csodaszámba megy. Az oviban sem hangadó, inkább a kicsiket pesztrálgatja, szól az óvónéninek, ha valakinek valami gondja van... Meg úgy egyébként is ebben az évben rengeteget beszélget az óvónénikkel állítólag. Ez is jó pont. :)
De, visszatérve a problémánkra, amivel a múlt héten ismét szembesültem, olyan formában, amilyenben még sosem - mások tettek megjegyzést a lányom máléságára (biztosan eddig is tettek, csak nem a szemembe .... Nem nagy ügy egyébként, de túlérzékeny vagyok, egyébként is, a gyerekekkel kapcsolatban meg pláne. )
Hittanra járnak az oviban, és, mivel Hanna megy, Ármin is követi, kullancsként. A múlt héten várnom kellett rájuk, mert sokára végeztek; kaptak matricás színezõt ismét, dicsértem õket, hogy ügyesek voltak biztos. A hittant vezetõ hölgy (aki egyébként nagyon kedves és mindig mosolyog) odaállt mellém, és mondta, hogy csak a jó gyerekek kapnak ám ilyent... Erre én: hát, igen, attól nem kell félni, hogy az enyémek hangoskodnak... Õ: bizony nem, és Hanna nem is nagyon jelentkezik, ha kérdezi õket; most direkt felszólította, és akkor sem a kérdésre válaszolt... Dorgáltam öltözés közben Hannát, hogy ejnyebejnye, mi lesz így veled a suliban? A hölgy, széles mosollyal még mindig:
- Ó, majd ott is csak azért kap piros pontot, mert csendben van...
Öhh, hát, ez jól esett, mint egy lórúgás. Köpninyelni nem tudtam, csak zavart vigyorral szerencsétlenkedtem ott... (A talpraesettséget sem tudják tõlem örökölni...)
Namost Hanna valóban, itthon is nagyon figyelmetlen. Mindig máson jár az esze, nem is figyelmetlen, szórakozott inkább. (Én is ilyen vagyok, és az öcsém is, na, de ez nem mentség...) Apja nagyon sokat veszekszik vele a kajlasága miatt. De én úgy gondolom, azért nem válaszolt, mert egyszerûen nem érdekelte a téma. Ezért mondtam is neki: ha unja, nem kell hittanra járnia... De állítólag nem unja. :) Amire akar, arra órákig képes figyelni, rajzol, írkál (nem, nem tud írni...), másol, "olvas", kirakózik, elmolyolgat. Az iskolaérettségével sem lesz gond, úgy tûnik; a feladatos füzeteket is oldja meg sorban, sokszor a feladatot sem kell felolvasnom neki, magától jól megcsinálja.
Ennek ellenére nem lesz egy pirospontgyûjtõ, az biztos. De nem baj, azé még szeretjük. (Ármin pedig még ennél is keményebb dió lesz... )
40 komment
Címkék: Hanna Problémák
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.