Régi vágyunk-vágyam, hogy együtt menjünk, négyesben Kárpátia koncertre. Holnap lesz Pakson, ezt teljesen véletlenül tudtam meg, be is sóztunk, hogy naaa, majd most, együtt elmegyünk. De aztán elkezdtem gondolkodni, hogy Ármint mégse kellene vinni még... Fõleg azt követõen, hogy tegnap este lezajlott a következõ párbeszéd (apa, anya, Ármin):

- Árminkám, elmenjünk Kárpátia koncertre?

- Igeeeen!

- De sokan lesznek, és lehet, hogy nagy lesz a zaj... - Ármin elgondolkodik.

- Eljössz, vagy itthon maradsz Rozi mamával? - Ármin megint gondolkodik...

- Inkább Rozi mamával megyek...

Namost Rozi mama tuti nem kultiválja a Kárpátia zenekart így, ebben a formában , úgyhogy nagy szívfájdalmamra úgy döntöttem, hogy én itthon maradok a fiatalúrral - inkább, minthogy 4000 Ft-ot kidobva az ablakon esetleg be se merjen menni a sportcsarnokba. Elmegyünk majd együtt jövõre, amikor már nagyobb lesz.

De Hanna készül, õ elmegy apjával, már elõre örül, fõleg annak, hogy ott énekelni is lehet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.