Takarítgatok, vendégeket várunk a kölkekkel (Andris unokaöcséméket; a feleségével és a 2 éves Saroltával érkezhetnek bármikor), és közben valami nosztalgia-rádiót hallgatunk. Olyan zenék szólnak, mint a Múlnak a gyermekévek, meg a Mama kérlek... :) Tisztára szentimentális hangulatba kerültem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.