Árminnal gyerekkardiológián voltunk ma; 6 hetes korában szívzörejt találtak nála, ez volt a kontroll. (Szegénykém szívét még születése elõtt elkezdték vizsgálgatni, de ez egy másik történet, hálaégnek semmi baja. :))
Kezdte azzal, hogy nem akart felfeküdni a vizsgálóasztalra, aztán leszedte magáról a csipeszeket és egyfolytában azt zokogta, hogy "de fájni fog, de fájni fog"... Asszisztensnõ tündéri volt, én pedig elõrelátó, mert apját kértem, jöjjön el velünk - sikerült is mára szabadságot kapnia. Kellett az erõs kéz, mert végül õ fogta Ármin lábát, én a kezét, így sikerült a vizsgálat. Az ezt követõ szívultrahang meglepõ módon sokkal könnyebben ment: Árminom nyugodtan tûrte, nézelõdött - bár elég ijedt tekintettel -, a végén még egy matricát is kapott a dicséret mellé. :) (Mi pedig elvittük a tescoba, mert ott akart repülõzni. )
Most is megvan még a szívzörej, ami ártalmatlan - mondta az orvos -, és két év múlva vár minket vissza.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.