RabszolgaNÕ-nél olvastam egy bejegyzést, õ is Kisherceget olvas. :)

Eszembe jutott, hogy Andris halála után megvettem ezt a könyvet - elõtte még nem olvastam -, és esténként felváltva olvastuk fel egymásnak F-fel.

Ez a kedvenc idézetem belõle:

"Számomra ez itt a világ legszebb és legszomorúbb tája. Ugyanaz a táj, mint az elõzõ lapon, de még egyszer lerajzoltam, hogy jól lássátok. Itt jelent meg a Földön, s aztán itt tûnt el róla a kis herceg. Tanulmányozzátok figyelmesen, hogy biztosan ráismerjetek, ha egyszer Afrikában utaztok, a sivatagban. S ha netalán arra visz az utatok, kérve kérlek, ne siessetek, idõzzetek el egy kicsit ott, pontosan a csillag alatt. Ha akkor egy gyerek lép hozzátok, és nevet, és aranyhaja van, és nem felel, ha kérdezik: nyilván kitaláljátok, ki az. S akkor aztán legyetek kedvesek, és ne hagyjátok, hogy tovább szomorkodjam: írjátok meg nekem, hogy visszajött..."

Akkor még csak reméltük a csodákat, mostmár tudjuk is.
Azóta már itt a mi aranyhajú Ármin fiunk (rögtön a rubinvörös Hannánk után)... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.