2010.02.18. 16:06
Kisherceg
RabszolgaNÕ-nél olvastam egy bejegyzést, õ is Kisherceget olvas. :)
Eszembe jutott, hogy Andris halála után megvettem ezt a könyvet - elõtte még nem olvastam -, és esténként felváltva olvastuk fel egymásnak F-fel.
Ez a kedvenc idézetem belõle:
"Számomra ez itt a világ legszebb és legszomorúbb tája. Ugyanaz a táj, mint az elõzõ lapon, de még egyszer lerajzoltam, hogy jól lássátok. Itt jelent meg a Földön, s aztán itt tûnt el róla a kis herceg. Tanulmányozzátok figyelmesen, hogy biztosan ráismerjetek, ha egyszer Afrikában utaztok, a sivatagban. S ha netalán arra visz az utatok, kérve kérlek, ne siessetek, idõzzetek el egy kicsit ott, pontosan a csillag alatt. Ha akkor egy gyerek lép hozzátok, és nevet, és aranyhaja van, és nem felel, ha kérdezik: nyilván kitaláljátok, ki az. S akkor aztán legyetek kedvesek, és ne hagyjátok, hogy tovább szomorkodjam: írjátok meg nekem, hogy visszajött..."
Akkor még csak reméltük a csodákat, mostmár tudjuk is.
Azóta már itt a mi aranyhajú Ármin fiunk (rögtön a rubinvörös Hannánk után)...
11 komment
Címkék: Andris
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.