Szinte sosem voltunk ennyire tanácstalanok,mint most: beadassuk-e a H1N1 elleni oltást,avagy ne adassuk; magunknak csak, vagy csak a gyerekeknek, vagy mindenkinek, illetve melyik gyereknek, továbbá melyõnknek?

Egy ideig közvéleménykutattam az ismerõseim körében,az eredmény szinte egyértelmû NEM volt. De a híradások elõl (szájmaszk, iskolabezárások, vérzéses tüdõgyulladás, halál, anyámkínja) nem tudtam homokba dugni a fejem - de még mindig vacilláltunk. Aztán a védõnõm elmondta, hogy õ biza beadatta a kisfiának, és küldött egy 12 oldalas WHO-állásfoglalást, amelyet az újságban megjelentetni szánt, de én is végigbogarásztam. Akkor döntöttem: IGEN - Hannának és magamnak (az asztmám miatt) mindenképpen beadatom. F. is az oltás mellett döntött. Ármint hagyjuk, végülis,ha mi nem kapjuk el, talán õ sem fogja.

Ma Hannával elzarándokoltam a dokinénihez, nem kis cirkusz árán kapta meg a védettséget a szentem: annyira rettegett, kapaszkodott belém és menekült volna, hogy majdnem feldöntötte a vizsgálóasztalt... Nekem nem kicsit égett a képem miatta, de úgy látszik,dokinéni hozzá van szokva az efféle magánszámokhoz, mert utána megdicsérte Hannát, hogy ügyes volt... Jesszusom, mit mûvelhet, aki nem ügyes?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.