Hanna hétfõn a suliban az elsõ két órát végigaludta, miután beájult jelentés közben. Hazahoztam. Lázas lett, lábra se tudott állni, sírdogált, ma kért egy lavórt maga mellé, szerencsére az edényzet üres maradt (lehet, a B6-nak köszönhetõen, amit belediktáltam a gyerekbe. Kapott izotóniás port is (azt is sírva itta meg mert bûnrossz), iszogatja a teát, most fõtt krumplit kért, talán megmarad. Régen volt ilyen rosszul.

Délután bevittem a dokinéninkhez. Mikor láttuk, hogy töküres a váró, már tudtuk, hogy gáz van... Dokinéni szabadaságon, a helyettesek a saját rendelési idejükben helyettesítik, ami ma épp délelõtt volt (mármint a helyettes saját rendelési ideje)... Holnap az az orvos lesz a helyettes, akit kerülünk, Hanna csak az ajtajára nézett és közölte, hogy oda õ be nem megy, se holnap, se holnapután, se sohamáskor. Úgyhogy arra az eredményre jutottunk, hogy legközelebb péntek délután tudunk orvos színe elé járulni, amikor valószínûleg már nem is lesz rá szükség (tapasztalataimból merítve úgyis azt írják ilyesmi esetekben az orvosok, amiket én már 2 napja adagolok szegény gyereknek: lázcsillapító, Normaflor, B6, folyadékpótlás, pihenés). Csak az igazolás miatt kell majd ismét bebumlizni Paksra, de annyi baj legyen.

A fiúk köszönik, jól vannak, és cseppet sincsenek tekintettel se a beteg nõvérükre, se az én megtépázott idegrendszeremre. (Bár Ármin ma megint lógott az oviból, mert bõgött reggel, hogy fáj a hasa, itthon tartottam, mert Hannánál is így kezdõdött a bajság. Azonban amint megtudta, hogy maradhat, nekiállt gabonapelyhet reggelizni tejjel, aztán szendvicset kért, szóval épp úgy viselkedett, mint aki beteg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.