Hanna hazahozta élete elsõ, és gondolom nem utolsó egyesét. Most. Kábé 1 héttel az év vége elõtt. Matekból. (Fejszámolás: 20 osztás, 20 szorzás; 12 hiba ) Hazajött, és közölte, hogy környezetbõl is 4-es lesz (meg matekból és nyelvtanból, tehát az összes fõ tantárgyból). Azt hittem, megnyúzom. Ha buta lenne, nem érdekelne, de nem az (nem azért, mert az én lányom; próbálom objektíven látni a gyerekeimet Ármin valószínûleg nehezebb eset lesz; szóval, ha nem is kitûnõek a képességei, ennél azért több várható el tõle, mint amit az idén produkált).

Abba már beletörõdtem, sõt nyugodtam, hogy a helyesírása genetikailag kódoltan pocsék (bár nem tudom, hogy lehet egy tollbamondáson belül leírni a sóhaj szót sóhalyként és sohajként ), hogy nem egy fejszámolómûvész (minden óra elején matekból fejszámoltak, 20 feladat, 4 hiba felett kisegyes, ezekbõl jöttek össze a nagy jegyek, nagyon sok), de mostmár környezetbõl se lesz ötös, ugrott a jeles bizonyítvány.

Nem vigasztal már az sem, hogy állítólag irodalomból nagyon jól teljesít, õ olvas a legjobban és széles körû a tudása.

Jövõre  minden napközi után nyúzni fogom, nincs mese.

Most pedig megyünk római számokat gyakorolni, mert holnap meg abból írnak... (Jah, és olyan fáradt, hogy szinte minden este sír...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.